Sárrétudvari

Sárrétudvari az egyetlen település, amely nevében ma is őrzi a tájegység történelmi jellegét. Neve 1910-ig Biharudvari volt, ami mutatja, hogy királyi, hercegi birtoknak vagy várnak szolgálattal tartozó népek lakták. Elsőnek a Váradi Regestrum említi. A tatárjárás előtt a Zovárd nemzetség faluja, majd földesura a váradi püspök. A XIV. században a Bessenyeiek is igény tartottak rá, de sikertelenül. 1514-ben az udvari jobbágyok is csatlakoztak a bajomi parasztfelkeléshez.

A XVI. században igen népes településnek számított, lakossága ekkor tért át a református hitre. 1555-től a töröknek adót kellett fizetnie, s rövidesen az erdélyi fejedelem kincstári birtoka lett. 1660-ban egy tatár horda elől a lakosság a környező lápokba menekült.

A török elleni felszabadító háború során különösen sokat szenvedett, főleg a hadak ellátására kellett erőn felül pénzt, élelmet, szénát adnia. Az 1732-es megyeösszeírásban ismét a váradi püspök Udvari földesura, és legnagyobb birtokosa a XIX. században is.

K. Nagy Sándor 1885-ben azt figyelte meg a községben, hogy "majd minden ház nádfedelű, rendesen van tornác, amelynek felső részét cifrára festik, s a kerítéseket is nádfal képezi". 1929-ben a püspökladányi járásba osztották be. Lakóinak száma a második világháború után megközelítette az ötezret.

A község igen gazdag régészeti és néprajzi emlékekben.

Nevezetes szülötte Sárrétudvarinak:

Nagy Imre (1896. október 23. – 1942. december 6.), költő. Könyvei: Holtak derese (versek, 1940); Összegyűjtött versek (bevezette Veres Péter, 1943); Álmatlan éj (válogatott versek, 1958); Tücsök a máglyán (válogatott versek és próza, 1971, 1976, 1986); Percnyi tavasz (Debrecen, 2002).

Nagy Imre: A nap ostoros legénye
Lángsörényű vihárparipák nyomtatnak a Nap tűzszérüjén,
fordítnak a villáslegények, s porzik a fény villájuk ölén.
Én vagyok az ostoros legény, s viharlovaim körbe hajtom,
ha lángkarikásom elcsattan: Tisza, Duna kicsap a parton.
Nézzetek rám holdvilágcsőszök! bagolykupecek!- én kiáltok:
prüszkölnek viharparipáim, s a tűzszérün dalolva állok.
Mi leezs a bérem?- a Nap csókja, a napsugár bőven terítve-
hajrá lovak! rúgjatok tüzet borba, dalba, virágba, szívbe.

Látnivalók Sárrétudvariban:

             Sárrétudvari alapköve                                               Helytörténeti Múzeum 

      Nagy Imre Művelődési Ház és Könyvtár           Cséri Lajos szobrászművész állandó kiállítása 

                 Református templom                                                      Horgásztó